Photocollages - Posters - 2022
A napnak az alkony szakasza, bárhol is legyek, a legszebb és legkényelmesebb. A nappal és éjszaka között húzódó rövid ideig húzódó határ, ami összeköt a két ellentétes állapotot. A képlékeny időszak hangulata és Luis Bunuel által is referenciának használt, elvileg Andalúz mondást járt az eszembe spanyolországi családlátogatások alatt, amikoris a napok rutinját képzete az a cselekvés, amit mindannyian csak kutyasétáltatásnak nevezünk: (Ha az) Andalúz kutya ugat, akkor valaki meghalt! Az hogy ehhez a képlékeny állapot hangulatához mi vonz, magyarázatul szolgálhat az a vekengés és sodródás, amely a kapunyitási pánikhoz köthető. Miután természetes módon megtaláltam az érzelmi kapcsolatot, képileg is elkezdett foglalkoztatni a természeti fenomén fejemben a hangzatos szavakkal. A képek középpontjában álló emberalakkok személye lényegtelen, képmásuk felismerhetetlen, jelenlétük jelképes. Az andalúz szólásból kiindulva a kutya az, aki a limbo állapotban szabad mozgástere és hozzáférése van az ismeretlenhez. Familiáris állat, amely paktumot kötött gazdájával, annak erőt és védelmet biztosít a fizikai jelenlétért cserébe. Segít navigálni az anyagban. Plakát vagy poszter, mint formátum, a sokszorosító eljárások miatt kezdett el érdekelni. Egyszerre idézi meg a gyerekkoromat és tartom egy hozzáférhetőségéből fakadóan kiváló médiumnak is. A felhasznált nyersanyag egy része még 2018 előtt készült, másik része pedig nemrégiben történt családlátogatások ideje alatt az Andalúz hegyekben. Saját fotóimat felhasználva fotómontázsokat készítettem, amiket felülfestettem és színeit torzítottam úgy, hogy fekete-fehér és a lila különböző árnyalatait megkapva felelevenítsék az alkony utolsó pillanatait.