A való világ romantikája

A 2023-ban kezdtem elementáris férfi alakokat rajzolni Procreate-ben, akik emberi jellemzőjüket hátrahagyva állati jellegzetességeket vettek fel. Ruhátlanok, farokcsontjuk kinőtt, és négykézláb viaskodva harcolják ki helyüket a természet viszontagságai közepette. Akkor amikor a idő nem kecsegtet az utópikus és az ideális világ lehetőségével ez a gondolatmenet teret nyer magának.

Eating, digital print

A világ globális színpadán úgy tűnt, mintha állatokként egymás torkának esve prédaként vadásznánk egymásra a befolyás megszerzéséért annak érdekében, hogy a tápláléklánc csúcsának trónját valaki elfoglalhassa. A ‘Vadon’ című sorozatom körbejárja az egzisztenciális szorongást az autoriter rendszer elhatalmasodásától és a kapcsolati dinamikákban meghúzódó versengést.

Távol akartam maradni a versengéstől. Számomra sokkal barátságosabb elképzelés egy egalitárius életfelfogás, ahol nem a versenyhelyzet és a rajtszám az értékmeghatározó. Számomra ez a fajta életfilozófia a beidegződés, minden más idegen. Ez az utópikus elgondolás a piaci kapitalizmus tetőzésekor megvalósíthatatlan és egyáltalán nem lehet opció. Az, aki folyamatos ellenszélben éli az életet, annak a kitűzött idealista cél megvalósítására tett kísérlet meghiúsulása identitásválságba csap át. A hierarchia kényszeresen felszámolásának nincs versenyképes alapja ott, ahol a hatalmi struktúrák monolitként tornyosulnak és megbonthatatlannak tűnnek. Részvétel a versenyben ezért nem szolgált korábbi tapasztalattal a tiszta verseny sikerélményével. Mégis egy velejéig korrupt térben a lázadó hős és az ellenállás ideája szerves része a társadalmi gondolkodásnak, menekvést és szellemi kiutat jelent. A sajátos szabályrendszerek közepette a változás természetesen ér meg. A hite vesztett ember viszont feladja és ezzel új nézőpontba kerül. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hova tovább a romantikus hős képének bukása után. A sorozatom így értelmezhető morális és egzisztenciális bukás apátiájaként.

Painting is A Replica of an Idea, digital print

Sokat gondolok a mozgóképes műfajok üzenetein. Mennyire megvezetés-e az, hogy a jó győzedelmeskedik ösztönös természeténél fogva az elé görgetett akadályokon. A filmek is mindig győzelemmel érnek véget, a hős morális tisztaságának győzelmével. Annyi év elteltével is ezért maradt meg a Neon Genesis Evangelion szellemi Szent Grállként. A harc sosem ér véget. Amennyiben nem külső tényezőkkel vívsz csatát, akkor következik a belső hadviselés. Az egzisztencialista főszereplő így könnyen lehet zsánere a kiábrándult jellemnek.

Dühít az oldalválasztás kényszere, mivel mindig két opcióra, vagy két oldalra korlátozza le a világot, amik között kötelező állásfoglalást tenni. Nincs harmadik út. Nincs menekvés, mivel az örökös viszálynak nem lehet megálljt parancsolni. Mintha az élet szerves részét képezné az és ezzel együtt az is kijelenthető, mintha az élet örök körforgása megállna, amennyiben nincs választás az oldalak között. Oldalak között muszáj választunk, okosan, dörzsölten, mérlegelve a túlélést.

Flying, digital print

Régóta meghoztam azt a döntést, hogy nem versenyzek, mivel nem akarok. Gondoltam, ha nincs verseny, akkor nincsenek vesztesek se győztesek. Szeretném azt hinni, hogy az életnek nem szerves része a vesztesek-győztesek körforgása és lehet alternatív mentsvárat építeni ennek a gyáva gondolkodásnak. Az égitestek a romantikus elvágyódásnak a metaforái. Az éjszakai horizonton található tájékozódási pontok testesítik meg a sóvárgást, hogy talán a Nagy Medvét követve el lehet jutni a biztonsághoz, az utópikus új világrendhez. De lehet amit csak jelent ez az egész az csak a vesztesek utópiája, hogy az élet örökös harcaiból van kiút valahogy, mert veszíteni fárasztó és amúgy is tiszta szívás.

Figthing, digital print